Heute besucht mich die liebe Hera Rauch. Natürlich mochte sie meinen Riesenjaguar.
Von der Höhe her könnte der Kopf jetzt gut als Stehtisch fungieren: er übt gerade
Kopfstand mit Kopf und angelegten Ohren, damit ich seinen hohlen Kopf (mit "Innenraum"
wie der Körper zur Gewichtsreduzierung) von unten kontrollieren kann.
Insbesondere das „Leichtbaugerüst“ aus Altholz, auf dem er fünf Jahre lang schief
anstatt richtig, also flach auf dem Boden stehend, in der Tiefgarage des Münchner Tierparks
geparkt war. Das Gerüst ist beim Aufsetzen des Kopfes im Körper verborgen.
Besonders das „Leichtbaugerüst“ aus Recyclingholz, auf dem er steht
wurde fünf Jahre lang schief geparkt, anstatt richtig, also flach auf dem Boden stehend
in der Tiefgarage des Münchner Tierparks. Das Gerüst ist im
Körper versteckt, wenn der Kopf aufgesetzt ist.
Dass meine damalige Konstruktion (unter anderem mit Recyclingmaterial
"plus" = Künstlergeheimnis), die damals absolut unter Zeitdruck stand, in solch
Top Zustand nach satten 20 Jahren mit jahrelanger fragwürdiger Lagerung ist - hurra! Das erinnert
mich an einen Presseartikel mit dem Titel "Kunst für die Zukunft" über meine Vernissage
"Die Nacht der Venus im Jaguar", damals mit meinem Riesenjaguar als Highlight.
Free English translation
Dear Hera Rauch is visiting me today. Of course she liked my Giant Jaguar.
From the height the head could now function well as a bar table: he is currently
practicing headstand with head and laid ears so that I can check his hollow head
(with "interior" like the body to reduce weight) from below.
In particular, the "lightweight scaffolding" made of recycled timber, on which he
was parked for five years crookedly instead of correctly, i.e. standing flat on the
ground in the zoo of Munich underground car park. The scaffolding is hidden in the
body when the head is put on.
The fact that my construction at the time (among other things with recycling material
"plus" = artist secret), which was under absolute pressure at the time, is in such
top condition after a whopping 20 years with years of questionable storage - hooray! That reminds
me of a press article entitled "Art for the Future" about my vernissage "The Night of
Venus in the Jaguar" at the time with my Giant Jaguar as the highlight.
Ingyenes magyar fordítás
Kedves Hera Rauch látogat ma hozzám. Természetesen szerette az óriási jaguáromat.
Magasság szempontjából a fej most már állóasztalként is funkcionálhat: fejenállást
gyakorol lelapított fejjel és fülekkel, így alulról irányíthatom üreges fejét (a testhez
hasonlóan "belül" a súlycsökkentés érdekében). Konkrétan az a régi fából készült
"könnyu állványzat", amelyen öt évig jobb helyett ferdén, azaz a földön fekve parkolt
a müncheni állatkert mélygarázsában. A váz a testben rejtozik, amikor a fejet feltesszük.
Konkrétan, az újrahasznosított fából készült „könnyu állványzat”, amelyen áll,
öt évig ferdén parkolt ahelyett, hogy rendesen, azaz a földön feküdt volna a müncheni
állatkert mélygarázsában. A csontváz el van rejtve a testben, amikor a fej van.
Hogy az akkori konstrukcióm (többek között újrahasznosító anyagokkal "plusz" = muvésztitok),
amely akkoriban abszolút idokényszerbe került, bo 20 év, megkérdojelezheto tárolás után
is ilyen csúcs állapotban van - hurrá! Errol eszembe jut a "Muvészet a jövonek" címu
sajtócikkje a "Vénusz éjszakája a Jaguárban" címu vernisszázsomról, amely akkoriban
az én óriási jaguárom volt a fénypont.
|
chris@peepart.com
